Itt az őszi szünet, és bár nekem eddig is lett volna időm fenn lenni, most alkalmam is adódott. Na, ez most nem igazán érthető mondatra sikerült, viszont a lényeg a lényeg: Ayut elvitték Enyedre és fogva tartják ott, arra kényszerítve, hogy tanuljon (magyarul, koleszos), így, ahogy tavaly is történt, rám bízta az oldal vezetését. És ahogy tavaly is történt, nekem megint nem sikerül megoldanom ezt a feladatot - csak amíg az elmult évben időhiány és kis lustaság állt az utamba, idén a laptopom úgy döntött, kilenc és fél, boldog, a családdal együtt töltött év után itthagy minket (magyarul, elromlott, felmondta a szolgálatot, vége).

 Így jelen pillanatban az oldal vegetál, hiszen telefonról nem igazán tudok szerkeszteni - bár nem lenne megoldhatatlan, azért hogy őszinte legyen nem szeretnék a mobilomon oldalt vezetni.

 Most megragadom az alkalmat, hogy szerkesszek kicsit meg írjak egy magyarázkodó blogot, amíg a kezem közé laptop kerül, bár maximum néhány nap, és megint enélkül leszek. Én tényleg rettentően sajnálom, Ayunak már javasoltam, hogy keressen mást, amíg nem találok megoldást, de nem akart kirakni. :D

 Addig pedig is, nagyon szeretném megköszönni a maréknyi kis csapatnak, hogy minden nap itt vannak és amennyire csak lehet, nem hagyják meghalni az oldalt. Tényleg rengeteget jelent.